Mielőtt belemerülnénk a kritikába, először is el szeretném mesélni a történetet.
Két évvel a Bangkokban történt
események után Leslie Chow megszökik a börtönből. Eközben Amerikában Alan újabb
idióta tettének lehetünk tanúi, mellyel tömegkarambolt okoz, s ezzel apját is a
túlvilágra juttatja. Ekkor a barátai és családja elhatározzák, hogy segítségre
van szüksége, és elviszik a kórházba, hogy meggyógyuljon; és újra a régi
legyen. A kiruccanás azonban nem úgy sikerül, ahogy eltervezik, ugyanis egy
gengszterfőnök elraboltatja őket, és Chow holléte felől érdeklődik; mert az
ellopta az aranyának a felét. Mivel főszereplőink nem tudnak semmit, ezért
magukkal viszik Dougot addig, amíg elő nem kerül a menekült.
Alannek sikerült megbeszélni egy
találkozót a férfival – ha annak lehet nevezni – és kiötölnek egy tervet,
miszerint betörnek Chow egykori házába, ahol az aranyat elrejtette. Miután
sikerült kivitelezni mindent, akad egy kis bökkenő. Az egykori ’kedves’ ismerős
– rab- bezárja őket a pincébe, és visszakapcsolja a riasztót. A börtönből
azonban hamar sikerül kiszabadulniuk, és elviszik őket a gengszterfőnökhöz, aki
elmondja, hogy az a ház soha nem volt Chow tulajdona, s azzal hogy segítettek
neki, nem szerezték meg az aranyat, hanem a másik felét is eltüntették.
Ekkor nekivágnak az ismert –
ismeretlennek, és újra elindulnak Las Vegas városába, hogy megtalálják és
magukkal vigyék a humoros akcentussal rendelkező barátunkat, és visszakapják
Dougot… A végét attól függetlenül nem szeretném elárulni. Aki kíváncsi még
ennek ellenére rá hogy mit írok ezek után , úgyis megnézi.
Most már jöhet a kritika:
Mint
minden folytatásos mozifilm esetében - legyen akárcsak televíziós film - ;
kíváncsian vártam, hogy mit hoznak ki egy olyan filmből, amit már az első rész
után sem kellett volna folytatni.
Miután végigszenvedtem a harmadik
részt, arra gondoltam, hogy ez ismét egy olyan történet, amit a végletekig
próbáltak nyújtani, csak azért, hogy pénzt tudjanak kicsikarni azokból az
emberekből, akiknek tetszett az első két rész.
A véleményem a mai napig nem
változott.
Még az első résszel nem is voltak
gondjaim, mivel társaságban néztük, még a középiskolában angol órán. De
szerintem az úgy volt teljes, és felesleges volt erre még két epizódot építeni,
főleg hogy a legújabbnak semmi értelme sincsen.
Mást nem lehet erre mondani, mert
egy olyan karakterre építették a részt, akinek semmi köze az egészhez – még
akkor sem, ha a második részben is volt szerepe. S bár lehet, hogy egy vicces
figura az akcentusával, de kitalálhattak volna valami újat, amellyel felülmúlják
az előző kettő epizódot. Ez azonban messze nem haladja meg az elvárt
színvonalat.
Bár nem egyedül néztem végig, de
nem is kell mondanom, hogy a partnerem is ugyanezen a véleményen volt. Valahogy
egyszer sem tudtunk röhögni ezeken az otromba vicceken, amiket a temetés körül
és Alan körül történtek... és még sorolhatnám. Ilyen dolgokból nem lehet poént
csinálni, és az is elég idegesítő volt, ahogy az előbb említett személyt
próbálták minél agyalágyultabb színben feltüntetni. Összejött, de a film nem.
Ahogy elnéztem a pontozásokat és kritikákat, nem csak én
húztam le ennyire a filmet. A nézők is csak 6,1 pontot adtak rá a 10-ből, míg
az első 7,8 pontos volt.
A bevételek is az érdeklődés
hiányát mutatják: míg az első rész körülbelül $277,322,503 milliót hozott, addig a második már csak $254,464,305-
öt , s bár még a harmadik rész nagyon újnak számít, mégis látszik, hogy már
kevésbé érdekli a nézőket. Eddigi bevétele mindössze: $111,254,243.
Ha ti már láttátok, mit gondoltok róla? Nektek bejött?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése