2013. július 28., vasárnap

Hamuban sült pogácsa

Az élet megköveteli, hogy minden helyzetben igyekezzünk kreatívak, leleményesek lenni. S ha már az vagy annak is maradni. És mind tudjuk jól, hogy ennek csupán a csillagos ég szabhat határt. Közhely, de attól még érdemes említést tenni róla. Velem a legelgondolkodtatóbb dolgok általában utazás közben esnek meg. Történt az a múltkor, hogy épp Szombathelyre tartottam Szegedről. A Keleti pályaudvar felé vettem az irányt, ahol ugyebár zajlanak a négyes metró felújítási munkálatai és az egész fel van túrva. Kijelölt zebra nincs és az aluljáró egy része is le van zárva. Ahogy keringtem ott, többször is ugyanarra a pontra lyukadtam ki egymás után, mintha onnan nem is lehetne kijutni. Belebotlottam hát két fiatal srácba, akik hegedűn játszottak, előttük a nyitott fedelű tok, benne aprópénz. Megmosolyogtatott, hiszen én ritkán látok ilyesmit, bár mostanában az emberek Szombathelyen is rákényszerülnek, hogy rögtönzött performanszokkal dobják fel a városlakók hétköznapjait a Főtéren olykor-olykor. Azt talán mondanom sem kell, hogy sokan nem álltak meg, és nem hallgatták meg őket, én sem szántam rá elegendő időt, hiszen mindenáron elakartam érni a vonatomat. Megint az a fránya idő, rohanás. Annyira jellemző mindannyiunkra. A szép, ami ott van a szemünk előtt nem kell, de ami elérhetetlen arra a végsőkig vágyunk, kitartunk mellette. Olybár tűnik, hogy lemaradunk valami fontosról, ha egy kis időre megállnánk és levegőt vennénk. Később mindegy már. Hiába szajkózzuk, hogy majd legközelebb. Nem lesz legközelebb. Két oka is lehet annak, hogy azt a két srácot ott találtam aznap. Az első nyilvánvalóan az, hogy pénzt szerettek volna szerezni valahogyan. Számunkra lényegtelen annak miértje. Azonban ki mertek állni az emberek elé, és valami szépet szerettek volna eléjük tárni. Ennek is meg lehet adni a módját. Leleményesek voltak. Azt nem tudom mennyit sikerült összegyüjteniük, de rádöbbentettek arra, hogy az élet mennyire, de mennyire is egyszerű. Miért vesszük annyira véresen komolyan? Ha néha szűkösebb a keret számtalan mód kínálkozik arra, hogy megteremtsük ami kell. Akár hegedűt is ragadhatsz. Ha pénz kell, szerezz. Ha egyedül vagy hívd fel a barátaidat, ha valami bánt, mondd el valakinek. Ha valahová el akarsz jutni, indulj máris. Ne várj, mert mindenki más rohamvágtában húz el melletted..

B.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése