Nina álmosan nyújtózott egyet és az eget fürkészte.
Egy újabb nap, melyet munkakereséssel tölthet – gondolta magában. Ettől nem
lett éppen jókedve, csak még jobban visszakozott attól, hogy kikeljen az
ágyból. Az álláskeresők élete baromira unalmas – dühöngött már hangosan. A
filmekben valahogy semmi nem olyan, mint a való életben, milyen példát
állítanak így az emberek elé? Álmokat követünk, mégis a realitás talajára
tapadunk. Akkor hogy is van ez? Vízszintesből hirtelen függőlegesbe váltott,
barna fürtjei kócosan meredeztek az ég felé. Álmosan bámult maga elé, s közben
a szemeit dörzsölte. A kávé talán majd segít. Csodaital, istenek nedűje,
legtöbbször így emlegette, mindazonáltal a legtöbb helyzetet egy csésze kávé
felett silabizálta ki. Vagy kettő, akár három felett, sosem lehetett tudni épp
mennyire volt szükség. A másodikat már a helyi lap átböngészése közben
fogyasztotta el, de hasznavehetetlen munkák tömkelegén kívül az égvilágon
semmit sem talált. Kutya világ ez –szakadt fel belőle.
- Jegyezd meg lányom, az erősebb kutya harap –
intette mindig óva az anyja.
Természetesen a jelenlegi helyzetben nem Ő volt az
erősebb kutya, hanem a világ, az élet maga. Be kellett, hogy vallja magának,
értelmesebb szakra is beadhatta volna annak idején a jelentkezését, mert ezzel
éppen utcát söpörni is elmehetne. No de mindegy. Kár ezen keseregni, gyorsan
felpattant, magára öltötte azt az Amisu csodát, amit nemrégen egy turkálóban
talált, magára rángatta a farmert és a hozzá illő szandált, majd gyorsan kihátrált
az ajtón. Gyorsan szelte a lépcsőfokokat, időben oda akart érni a pékségbe. Új
eladót kerestek, igen jó pénzért. Majd meg kell köszönnie Annának a tippet. Most
sajnos nem engedheti meg magának, hogy válogasson. Úgy döntött, hogy utána kinéz
a közeli szupermarketbe, hátha talál valamit. Útközben felszerelkezett némi
szénhidráttal, stresszhelyzetben ugyebár megengedett a bűnbeesés, és ez az volt
a javából. Ahogy rohamvágtában elszlalomozott a járókelők között rájött, hogy
igazából nincs is mitől félnie. Határozott volt és talpraesett, a legtöbb
munkáltatónak ez kell nem? Nem volt esetlen, meg tudta fogni a munka végét. Mit
is szoktak még kérni? Ja, igen. Jó kommunikációs készség, ez is pipa.
Kétségkívül jó írói vénával rendelkezik és az emberekkel is elboldogul, csak
még várnia kell arra a bizonyos kattanásra, ami az íróknál egyszer ugyebár
eljön. Ha ezt egy közértben, vagy pékségben kell kivárnia, hát legyen. Mindenki
indult valahonnan. Aztán.. mi van még? Csapatszellem, ez is meg volt, bár jobb
szerette egyedül végezni a munkát, hogy senki ne hátráltassa, azért képes volt
az együttműködésre, kompromisszumkötésre is. Amennyiben úgy hozta a helyzet,
nagyon megértő is tudott lenni. Apjának is mindig emlegette ezt:
- Apa, tudod, hogy én vagyok a világon a legmegértőbb
ember, de ami sok az sok! – bár legtöbbször akkor harsant így fel, amikor
betelt a pohár. Az emberek általában elsőre megkedvelték, egy munkahelyen pedig
nyilván nem az a cél, hogy a végletekig kitárulkozzon az ember. Ennyi
elegendőnek bizonyult. A legtöbb állásnál szintén követelmény volt még a jó
problémamegoldó készség is. Na, ez már egy kicsit hibádzott, ugyanis amikor úgy
érezte, hogy nagyon rövid idő alatt kell nagyon sok mindent megcsinálnia, néha
kicsit feszültebb volt, mint egyébként szokott. Mindezek ellenére úgy gondolta,
hogyha felelősségteljes pozícióba kerül az ember és igényeinek megfelelő
fizetést kap, akkor a nem kívánatos tulajdonságokat le tudja vetkőzni. Mert
mondjuk ki, manapság a pénz az egyik legnagyobb motivációs faktor. Egyébként
meg hova ennyi elvárás? Nem az lenne a lényeg, hogy az emberek képesek legyenek
a munkájukat normálisan elvégezni? Miért kellene mindeközben jól közreműködnie
másokkal és mindenhez értenie? Kizsigerelik az embereket, kisajtolják belőlük
az életerőt és az arra való hajlamot, hiszen nem fizetik meg őket eléggé. Nina
igyekezett feje felől elhessegetni a borús esőfelhőket és kereste az aranyat a
szivárvány végén. Jó kedvűnek kell lennie, hiszen, ha mosolyog a világra, az
szintúgy visszamosolyog rá. Ezekkel a gondolatokkal lépte át a pékség küszöbét.
B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése