Az empátia nem más, mint az
együtt érző, beleérző képességünk, amely társainkkal való kapcsolattartásban
mutatkozik meg igazán. Azonban az egyik legnagyobb probléma manapság, hogy az
emberek nem érzik át, mások helyzetét. A másik, hogy talán nem is akarják. Mindenki
úgy érzi, hogy elég a saját problémájával törődni, és nem akar még több gondot
magának azzal, hogy meghallgatja mások gondjait.
Régebben ez nem így volt. Nem
voltak ilyen önzőek az emberek. Nem gondoltak arra, hogy csak az a rossz, ami
velük történik, és ami a másikkal, az kevésbé olyan szörnyű, mint a sajátjuk.
Az empátia pedig az emberi
kapcsolatok egyik alappillére – legyen szó rokoni kapcsolatról, barátságról és
szerelemről. Ez a harmadik legfontosabb a bizalom és a tisztelet mellett. Ha ez
nincs, meg, akkor egy kapcsolat csak felszínes szálakon alapszik. Erre pedig
nem lehet hosszú távon építeni.
Gondoljunk csak bele milyen érzés,
amikor éppen problémáinkat ecseteljük valakinek, aki elengedi az egészet a füle
mellett, mert ő is éppen azon gondolkodik, hogyan oldhatná meg a sajátját.
Ugye, milyen rosszul esik, hogy nem figyelnek rád, vagy egy gyors mondattal
lezárják a témát, ahelyett, hogy megkérnének rá, hogy meséld el részletesen, mi
történt, mi a baj. Ekkor bár elmondtad valakinek azt, hogy mi bánt, de nem
jutottál előrébb, mert arra vágytál volna, hogy valaki megértse, és átérezze mindazt,
ami most veled történik. Bizonyára mindannyian voltatok már ilyen helyzetben,
nem igaz?
Rá kellene döbbeni arra, hogy nem
egyedül vagyunk a világon, nem csak nekünk vannak problémáink, és arra, hogy ha
mi elvárjuk az együttérzést, akkor mások is elvárnák azt tőlünk. Miért olyan
nagy kérés ez? Miért nem tudjuk megtenni? Hisz ki tudja mennyi jut nekünk ebben
az életben, és hogy holnap még megtehetjük –e ?
N.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése