2013. augusztus 15., csütörtök

Hamuban sült pogácsa


Hiszek az Isten adta tehetségben. Hiszek abban, hogy mindenki eljut oda, ahová el kell jutnia, végigjárja azt az utat, amit számára kijelöltek, ami, ha olykor gyötrelmes és fájdalommal teli, mindig célt ér. Hiszek abban, hogy nem csak apró pontok vagyunk a világegyetemben, hanem nyugvó, alvó csillagok, meteorok, melyek egyszer csak kitörnek és bevilágítanak mindent. Hinni minden egyes nap kell, hiszen a nagy dolgok nem jönnek könnyen. A legapróbb dolgokba, a legutolsó szalmaszálba is bele kell, kapaszkodunk.  Nem lesz könnyű, irtózatosan nehéz. Tudom magamról. Nagyon fontos, hogy értékeld is, amid van, hiszen pillanatok alatt köddé válhat minden, amit fáradtságos munkával elértél. Rengeteg dolgot le kell nyelni és meg kell tenni annak érdekében, hogy később azt csinálhassuk, ami nekünk elrendeltetett. De nem csak a végzetünkben kell hinnünk, abban, hogy bármi történjék is, de megvalósul az álmunk. Nem csak a kézzel fogható valóságban. Magunkban is. Jobban, mint bármi másban. Erősebben, mint eddig valaha is. Menni fog?

B.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése