Újonnan induló rovatunkban B. ismerősének, Lucának a
mindennapjait ismerhetjük meg, aki hetente készít nekünk majd beszámolót
arról, hogy milyen Angliában élni és Au-pairként dolgozni egy
családnál. Többek között majd arról is olvashattok,hogy milyen kihívások
elé kell néznie, milyen követelményeknek kell megfelelnie, és milyen
feladatokat kell elvégeznie, és milyen élményeket és tapasztalatokat
szerzett az elmúlt időszakban. Így ti is bepillantást nyerhettek ezen
élet rejtelmeibe.
A mai fiatalok közül
sokunk még teljesen bizonytalan abban, mit is akar kezdeni az életével. Egy jó
kezdet lehet azonban az au-pairkedés azoknak, akik szeretik a gyerekeket. Na de
mi is az, hogy au-pair? Maga a szó francia eredetű és eredetileg melléknévként
szolgált a szerződésekben, ahol a felek szolgáltatást cseréltek. Főnévként a
’60-as évektől használják, és tulajdonképpen bentlakásos bébiszittert jelent.
Az au-pair vigyáz a gyerekekre, elvégzi a házimunkákat, esetleg főz, ezért
cserébe szállást és teljes ellátást kap, külön szobával, esetleg külön
fürdővel, na meg hetente zsebpénzt, amit saját belátása szerint költhet el. Az
au-apir egyébként nem minősül munkavállalónak az EU területén, mert ez egyfajta
nyelvgyakorlás, egy idegen kultúra megismerésének a lehetősége a számára. A
gazdagabb EU-s országok felső-középosztály-beli családjai azért választják ezt
a lehetőséget, mert egyrészt szeretnek az adakozó szerepében tetszelegni,
másrészt nekik ez valamilyen szinten jobban megéri, mert a helyi
bébiszitter-szolgálatok nagyon drágák tudnak lenni.
3 évvel ezelőtt,
2009-ben jöttem ki először Angliába, mint au-pair, most vagyok itt másodszor.
Ezúttal Colchesterbe jöttem, ami Anglia legrégebbi települése. Egy hete vagyok
itt, ezt az egy hetet szeretném Veletek megosztani. A családot közvetítő irodán
keresztül találtam, máshogy nagyon rizikós, és itt a befizetett pénz fejében
biztosítékot is kapsz arra, hogy ha esetleg nem jössz ki a családdal, keresnek
másikat. A családdal skype-on és telefonon keresztül ismerkedünk, és ilyenkor
oda-vissza felmérés zajlik. Ők főleg azt nézik, mennyire beszélsz jól, mi meg
azt, milyenek a gyerekek.
Tehát a családról: két
fiúra kell vigyáznom hétfőtől péntekig. A szülők pszichiáterek és mindketten
sokat dolgoznak. Ugandából települtek be a ’90-es évek vége felé, a gyerekek
már itt születtek. A nagyobbik fiú 7 éves, a kisebbik pedig 3. Sokkal
közvetlenebbek, mint az előző családom, akik vérbeli angolok voltak. A gyerekek
sem szégyellősek, és nagyon hamar megszokták az ittlétemet.
Természetesen vannak
nehézségek. Ilyen például, hogy ketten együtt életveszélyesek. ezen a héten
mindketten itthon voltak, mert szünet volt az oviba, illetve a nagyobbnak sem
volt már nyári tábor. És hihetetlen módon fel tudják egymást hergelni, aminek
az a vége, hogy mindketten torkuk szakadtából üvöltenek, bömbölnek, én meg azt
se fogom fel, mi is történt. A 7 éves abból a szempontból problémás, hogy
nagyon visszafejlődött, szerintem a kisöccse hatására. Teljesen önállótlan,
öltöztetni kell, a pólóját sem tudja egyedül levenni, nemhogy fel, a fogát is
mosni kell, és igen, a fenekét is kitörölni. Tudom, ez elég elrettentő, de ez
van, nekem szemem se rebbent, mikor láttam, hogy jön anyuci, és törli a fenekét.
Na és persze teljesen úgy viselkedik, mint egy 3 éves, pont úgy hisztizik, meg
bőg, meg játszik. És 40 kilós, szóval elég nagydarab gyerek, így aztán nagyon
oda kell figyelni, nehogy ráugorjon vagy rátaposson, vagy fellökje az öccsét,
aki viszont tényleg 3 éves, és picike hozzá képest. Bár ő sem egy vézna gyerek,
mindkettőjüknek szép pocakja van. Na és ugye ő sem problémátlan. Először is
nagyon akaratos. Ha valami nem úgy van, ahogy ő gondolja, akkor rögtön nyafog,
meg hisztizik, és a szülei általában ráhagyják. Nem tud veszíteni sem, így a
tesója is általában ráhagy mindent.
Na és még nem teljesen szobatiszta.
Éjjelente még pelusban alszik, napközben meg nagyon kell figyelni, hogy nehogy
bepisiljen. És ez elég nehéz, mert sokszor a vécén pisili össze a gatyáját.
Mert ülve pisilnek, és egy fiúnak szerintem az sokkal nehezebb. Na mindegy, a
lényeg az, hogy naponta 2-szer tuti át kell öltöztetni. Szerdán történt, hogy
mindhárman játszottunk a nappaliban, a fiúk az xboxon, én meg néztem őket, és
már nagyon kellett pisilnem, mondom felmegyek, mindjárt lejövök, okosak
legyetek. Mire felértem a lépcsőn, hallom a nagy rohanást, mindegyik beront az
alsó wc-be, és a nagyobbik kb lelökte a kicsit a wc-ről, hogy neki kell
pisilnie, és ő üljön csak a bilire. Naná, hogy nem igazította meg a kukacát a
kicsi, így az alsó wc kb fél perc múlva úszott a pisiben, a nagy meg csak
röhögött, és amikor mérgemben rászóltam, hogy hagyja már abba, és hogy ez nem
volt túl jó ötlet, szépen besértődött. Én meg vihettem a kisebbet megfürdetni,
meg mindenből tisztát ráadni.
Na igen, a ruhák valami
kriminálisak. A múltkori család nem vette komolyan a fürdést, a gyerekek 5
percet üldögéltek a tiszta vízben, majd felálltak és kijöttek. Itt minden nap
hajat mosunk, rendes szappanozás, meg minden van. De a ruhák…szörnyűek. Minden
ruha össze-vissza van, begyűrve a fiókokba, na meg a gyerekeknek több a kinőtt
alsógatyája, mint az éppen jó. És igen, a kinőttek is ugyanabban a fiókban
vannak. Persze, a legnagyobb gond az, hogy a kicsinek nincs külön szobája, mert
a szülőkkel alszik. A ruhái meg a nagyobbik szobájába vannak bezsúfolva. Péntek
reggel meg is kaptam az apukától, mikor öltöztettem őket, hogy ne adjak az ő
gyerekeire gyűrött ruhát, ők ki szokták vasalni, mielőtt felveszik. Én erre
mondtam, hogy oké, de mi ezt úgy szoktuk, hogy mosás után kivasaljuk, és a
szekrénybe nem gyűrjük be. Erre azt mondta, ez itt egy másik otthon, itt ez a
szokás. A vicc az, hogy az anyukával beszéltem később, és ő mondta, hogy igen,
ők is szoktak rendesen vasalni, csak a nyáron nem volt rá ideje. Meg ugye arra
sem, hogy átválogassa a gyerekek ruháit. Így ezek majd mind az én feladataim
lesznek.
Pénteken egyébként az
anyuka nem dolgozik, és így aztán ketten voltunk a gyerekekkel, elmentünk a
városba, megmutatott egy-két dolgot, mi hol van, és vettünk nekem egy új
telefont is. Mivel az otthonról hozottak egyike sincs kikódolva, így az volt a
tervem, majd itt veszek egy újat, okosat. Na és tegnap együtt vettük ezt meg,
így a heti 100 fontos zsebpénzemből 10 font maradt, de nem bánom, mert megérte,
és ezek után majd úgyis spórolok.
Na és a házról még pár
sor: 3 szintes épület, az alsó szinten konyha-étkező egyben, játszószoba,
nappali, és egy leüvegezett terasz, ami egyébként hatalmas, és rendesen be van
bútorozva, szóval a nappali meghosszabbításaként funkcionál. Az első emeleten 3
szoba van és két fürdő, tehát a szülők hálójához külön fürdő tartozik, meg ugye
van a nagyobbik fiú szobája és az enyém, meg a közös fürdőnk. A második
emeleten egy vendégszoba van, fürdő és egy dolgozószoba.
Egyelőre ennyit, és
aztán jövő héten ismét jelentkezem!
L.
( a képek illusztrációk még csak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése