Sok csirbehő a semmiért?

Nem akarok mást, csupán annyit, hogy egy napra minden úgy lehessen, ahogyan Én, Te, mindenki akarja. Ne legyen elégedetlenség, és ne az egymásnak való megfelelési kényszer határozza meg a napjainkat. Egyszerűen, gátlások nélkül. Sikerüljön minden elsőre, csak néha, de tényleg, feltétel nélkül. Tény és való, földöntúli boldogság, ha a kemény munka végre beérik, ha végigjárjuk, ha képesek vagyunk végigjárni a kijelölt ösvényt, hogy célt érhessünk. Rengetegszer tettem le ez mellett a voksomat, és tenném is még ezerszer. Az sem érdekel, ha örökre rám aggatják a karrierista jelzőt.  Néha olyan ez az egész „élet”, mintha egy rossz vígjáték főszereplői lennénk, vagy egy olyan filmé, amit rajtunk kívül mindenki ért, csak mi nem. Aztán a másik. Örüljenek egymásnak az emberek, ne csak akkor, amikor szükségük van valamire, amit, micsoda véletlen csak az a bizonyos személy tud megadni. Felejtse el mindenki azt, hogy Ő majd szépen hasznot húz a másikból. Ne legyen igazságtalanság, az is érvényesülhessen, akire eddig kevés figyelem jutott. Ne mindig olyan személyek útjába akadjunk, akik nem vesznek komolyan és csak még nehezebbé teszik az egyébként is kusza szálakat. Ne kelljen folyton magyarázkodni, legyenek dolgok egyértelműek. Fogadjuk el egymást úgy, ahogy vagyunk, és ne akarjuk megváltoztatni a másikat. Mindannyiunkban van valami egyedi, valami utánozhatatlan, sajátos jegy, ami a másikban nincs meg. Nincs még egy ugyanolyan személyiség. Ez pedig így van jól. Bízzunk egymásban és ne a kétség, a gyötrődés határozza meg a kapcsolatainkat. Engedjük el magunkat. Élvezzük egymás társaságát, tegyük könnyebbé a másik számára az életet. Akinek eddig a tortából csupán egy kis szelet jutott, had kapjon nagyobbat. Ne okozzunk a másik embernek fájdalmat, igyekezzünk a dolgok mögé látni. Senki élete sem könnyű, ne ítéljünk elhamarkodottan. Takarjuk el, ha fáj, mutassuk mindig a legjobb formánkat, hiszen problémáink tömkelegére senki sem kíváncsi. Hagyjuk folyni az eseményeket olykor a maguk medrében. A csirbehő mindenhol ott van. Meghatározza kapcsolatainkat, a másik emberhez való hozzáállásunkat. Számomra az egyszerűségben nyilvánul meg, ami sok mindenre kiterjedhet. Egyszerűen akarjunk jobbak, lenni, mint előző nap, ne csapjunk sok csirbehőt a semmiért, tegyük oda magunkat, csináljuk meg, bármi is a kitűzött cél, de ne görcsösen. Csak lazán, mint a csirbehő.