A szív mindig remél, folyton-folyvást igyekszik többet és többet
hinni és várni a csodára. Arra, ami talán sosem érkezik
el.Erőtartalékainak utolsó morzsáit felhasználva pumpálja a vért, nemes
célt szolgálva végzi a dolgát, teszi amit tennie kell, bármi történjék
is. Sárba tiporhatják, kiszakíthatják helyéről
ezerszer,gyalázhatják,egyre csak rakodva a fájdalom hatalmas mélységekbe
lerántó köveit halomba,azonban ez az aprócska kis szerv ennek ellenére
képes lenne a végtelenségig, vagy még tovább bennünket szolgálni.
Értünk,együtt.Ámbár úgy tűnhet hiábavaló fáradozása,hiszen nap,mint nap
szembesülhetünk a keserű ténnyel, miszerint hinni nem érdemes, tegyük mi
mégis meg, gondoljunk csak rá, hiszen ahhoz, hogy értelmet nyerhessen
életünk és egész legyen a fél, s bejárhassuk sorsunk által kijelölt
kusza labirintusait Ő kell, csak is Ő. Ne ártsunk hát, ne taszítsuk
reménytelen kétségek közé. Emelt fővel, tiszta szívvel, igaz hittel
mind, mit még csak remélni sem mertünk, megszülethet.
/Chamer Boglárka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése