„Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra
felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.”
Gabriel José
García Márquez
Baráti
csoportok vs Klikkek?
Először is tisztázzuk a különbségeket a kettő
között; mert míg az egyik teljesen normális s jó folyamat addig a másik
kialakulása egy magukat jobbnak tartó emberekből verbuválódott csapatnak
köszönhető.
Az iskolába való beilleszkedés amúgy sem könnyű
dolog, főleg ha csendes és visszahúzódó vagy, nem még akkor, ha mások
piszkálását is el kell viselned.
Az
egyenrangúság
A baráti társaságok alapja az egyenrangúság, egymás
kölcsönös tisztelete és elfogadása. A baráti társaságok általában hasonló
érdeklődésű emberek csoportja. Rengeteg
sikert, önbizalmat adhat egy ilyen társaság. Van hova tartozni, van valaki, aki
meghallgat, aki segít a bajban, s így lehetőségünk nyílik megismerni mások
értékrendjét és az emberi kapcsolatok működését. S nem utolsó sorban jól
érzitek magatokat együtt. Nem szankcionálják, hogy szóba álljatok, s megismerkedjetek
más emberekkel is.
A klikkekben szigorú hierarchia uralkodik. Nem a közös
értékeken és egymás segítésén és támogatásán van a hangsúly, hanem azon, hogy
milyen elvek alapján működjenek, kik kerülhetnek be és kik nem. Mert a tagoknak
meghatározott módon kell viselkedniük ahhoz, hogy ne legyenek kegyvesztettek. A
klikkekben lévők kiközösítéssel és a folyamatos beszólásaikkal megkeseríthetik
mások életét, csak azért, mert jó tanulók, vagy éppen kevésbé azok, vagy a
sportban nyújtott teljesítményük nem üti meg a mércéjüket, vagy éppen jóval
felettük végeznek. Mert máshogy néznek ki, máshogy beszélnek, máshogy
cselekednek, mint ők. Mert ŐK a jobbak, a felsőbbrendűek.
Sokan azt gondolják, hogy jobb egy
klikkhez tartozni, mint kívülállónak lenni. Vonzza őket a népszerűség, és a
kirekesztés gondolatától félnek. Mert hisz ki akarna kívülálló lenni, akit
mindenki lenéz, aki mellé nem ülnek a padba? Senki.
Később
azonban rájönnek, hogy emiatt rengeteg nyomást, stresszt és szabályokat kell
elviselniük. Elkezdenek aggódni azon, hogy ők mikor kerülnek ki, mikor lesznek
újra „szürke kisegerek”.. S talán arra is rájönnek, hogy nem az igaz barátok
veszik őket körül, mert az igaziak nem parancsolgatnak, s nem követelőzőek.
S
ahogy a többiek, a vezető is ugyan úgy aggódik saját népszerűsége miatt. Nem
vesz be olyan embereket a saját kis „világába” akik veszélyeztetnék pozícióját.
Vannak
olyanok, akik rájönnek ezekre, s ki akarnak lépni. Ehhez nagyon nagy bátorság
kell, de higgyük el, ha ezt megléptük, s szembenéztünk eddigi hibáinkkal és
bocsánatot kérünk azoktól, akiket megbántottunk, sokkal jobban fogjuk érezni
magunkat!
Végül
pedig pár tipp:
- Ismerd meg önmagad.
- Ne hagyd, hogy mások befolyásoljanak. Mindig tudd, merre tartasz, s mit akarsz elérni az életben.
- Bátran vállald a véleményedet. Csak azért ne változtass, mert másoknak nem tetszik, vagy, mert éppen ők az ellenkező állásponton vannak.
- Állj ki magadért! Ne hagyd, hogy lelkileg-fizikailag bántalmazzanak!
- Legyél nyitott új kapcsolatokra.
„Lehetsz bármilyen: félénk, szégyenlős, okos,
kedves, vicces, őrült, menő vagy béna, csak legyél önmagad. Ha a többiek
kizárnak a klikkjeikből, találj valaki mást, akivel jól érzed magad, akinek a
társaságában magadat adhatod: ez a dolog kulcsa.”
Mindehhez sok szerencsét és bátorságot kívánok
neked! Nem könnyű felvállalni önmagunkat, de érdemes!
Reni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése