Vannak napok, mikor minden úgy
megy, mint a karikacsapás. De vannak olyanok is, mikor összegyűlnek a fejünk
felett a hullámok, és semmi sem sikerül. De vajon melyikből van több? Esetleg
az átlagos középértéken haladnak mindennapjaink?
Visszatekintve már tudjuk mi
az igazság, de vajon a jövőben is hasonló lesz az életünk, vagy gyökerestől
megváltozik? Lehetséges mindaz, hogy életünk minden egyes pillanata meg van
írva a Sorskönyvben, vagy úgy íródik ez a mű, ahogy mi alakítjuk
mindennapjainkat, döntéseink alapján? Egyáltalán létezik a Sors, vagy minden a
Véletlen műve?
Egyiket sem tudhatjuk biztosra.
Viszont azt igen, hogy nem könnyű egy nehéz helyzetben arra gondolni, hogy
vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetűek is. Hisz ilyenkor úgy gondoljuk, hogy
a mi fájdalmunk és bánatunk a
legnagyobb. S tudjuk, hogy ez önző dolog, de vannak esetek, amikor mégis így
érzünk.
A sok negatív történés után, már
kicsit nehezebb elhinni, ha történik valami jó dolog is. Olyan lehetetlennek
tűnik, és van, hogy nem tudjuk kellőképpen értékelni a jó dolgokat, s nem
tudunk örülni az apróságoknak, s van, hogy a nagyoknak sem. Okolhatunk ezért
másokat, a szüleinket, az embereket , akik körülvesznek minket, de minden
rajtunk áll. Hiszen ha mi magunk nem
hiszünk benne, hogy történhetnek velünk jó dolgok, hogy várjuk el, hogy
történjenek? Ez nem arról szól, hogy csak mondjuk, hogy: 'Én hiszek benne, és
mégsem történik semmi.' ;hanem tényleg el is kell hinni. Amíg csak arra koncentrálsz, hogy folyton
csak negatív dolgok vesznek körül, azok is fognak, mert csak azokat fogod
észrevenni, a kis pozitív apróságokat figyelmen kívül hagyod.
Tényleg ez a legjobb megoldás?
Remélem, tudjátok, mi az igazság!
N.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése