2013. szeptember 29., vasárnap

Hamuban sült pogácsa



Vannak napok, mikor minden úgy megy, mint a karikacsapás. De vannak olyanok is, mikor összegyűlnek a fejünk felett a hullámok, és semmi sem sikerül. De vajon melyikből van több? Esetleg az átlagos középértéken haladnak mindennapjaink? 

Visszatekintve már tudjuk mi az igazság, de vajon a jövőben is hasonló lesz az életünk, vagy gyökerestől megváltozik? Lehetséges mindaz, hogy életünk minden egyes pillanata meg van írva a Sorskönyvben, vagy úgy íródik ez a mű, ahogy mi alakítjuk mindennapjainkat, döntéseink alapján? Egyáltalán létezik a Sors, vagy minden a Véletlen műve?

Egyiket sem tudhatjuk biztosra. Viszont azt igen, hogy nem könnyű egy nehéz helyzetben arra gondolni, hogy vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetűek is. Hisz ilyenkor úgy gondoljuk, hogy a mi  fájdalmunk és bánatunk a legnagyobb. S tudjuk, hogy ez önző dolog, de vannak esetek, amikor mégis így érzünk.

A sok negatív történés után, már kicsit nehezebb elhinni, ha történik valami jó dolog is. Olyan lehetetlennek tűnik, és van, hogy nem tudjuk kellőképpen értékelni a jó dolgokat, s nem tudunk örülni az apróságoknak, s van, hogy a nagyoknak sem. Okolhatunk ezért másokat, a szüleinket, az embereket , akik körülvesznek minket, de minden rajtunk áll.  Hiszen ha mi magunk nem hiszünk benne, hogy történhetnek velünk jó dolgok, hogy várjuk el, hogy történjenek? Ez nem arról szól, hogy csak mondjuk, hogy: 'Én hiszek benne, és mégsem történik semmi.' ;hanem tényleg el is kell hinni.  Amíg csak arra koncentrálsz, hogy folyton csak negatív dolgok vesznek körül, azok is fognak, mert csak azokat fogod észrevenni, a kis pozitív apróságokat figyelmen kívül hagyod. 

Tényleg ez a legjobb megoldás? Remélem, tudjátok, mi az igazság!

N.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése