Egy Au-pair naplója II. rész

A hétvégék szentek. Akkor szabad vagyok. Legalábbis nagyrészt. De mindenesetre nem kell a gyerekekkel lennem, és kedvemre sétálgathatok a városban. A múlt hétvégén azonban inkább a családdal maradtam, és rengeteg új élménnyel gazdagodtam. Vasárnap elmentünk templomba. Igen, jól értettétek, templomba. Ők minden vasárnap mennek, és gondoltam megnézem, hogy ez mégis milyen lehet. Hát ámultam és bámultam igazából. A templom nem is templom, sokkal inkább egy előadóterem, ami történetesen egy Aldi fölött helyezkedik el. A bejárat az áruház parkolójából nyílik. És az előtérben egy elég komoly kis kávézó van, ott le lehet ülnie bárkinek, beszélgetni, olvasni meg minden. És maga a helység ahol az istentisztelet zajlott az tényleg egy előadóterem színpaddal. És egy elég komoly zenekarral. Az a pár óra nagyjából énekléssel telt, olyan volt az egész, mint egy szolidabb koncert, mert ugye le lehetett ülni, meg simán ki is lehetett menni. A gyerekeknek külön foglalkozást tartottak. És annyiban nem volt koncert, hogy itt nem a szerelemről meg effélékről énekeltek, hanem Jézusról. A szövegeket pedig kivetítőkön keresztül mindenki láthatta és énekelhette. Persze közben volt egy laza 15 perces prédikáció, de az tényleg az elviselhető kereteken belül zajlott. És hozzátenném, nem én voltam az egyetlen fehér. Tulajdonképpen egyenlő arányban voltak jelen feketék és fehérek, de voltak kínaiak is. Tehát elég vegyes társaság gyűlt össze.

Ezek után pedig kiautóztunk a tengerparthoz, ami nagyon gyönyörű volt. És ott töltöttük a nap másik felét. A család minden tagja nagyon kedves volt velem, és igazán jól éreztem magam.

 

Ezért is vágott mellbe a másnap reggel. Másnap, augusztus 26-án itt ugyanis munkaszüneti nap van. És a meghívólevelemben kerek perec leírták, hogy olyankor szabad napom van nekem is. Így joggal lepett meg, hogy az apuka kopogtatott a szobám ajtaján és kérdezte, beteg vagyok-e. Mondom nem. Hát akkor miért nem keltem már fel, kérdezi ő. Én pedig félálomban elmagyaráztam neki, hogy de hát ma elvileg nem is kell dolgoznom. Erre ő azt válaszolta, hogy de ha nem dolgozom, akkor ne is várjam el, hogy fizessen. Én meg mi van?! Tehát nem indult valami jól a napom. Pláne ugye hogy mindenki otthon volt, és ők úgy gondolták, hogy ezen a napon nézik meg, hogy hogyan bánok a gyerekekkel. Csak ezt velem elfelejtették előző este megbeszélni. Fontos tehát, hogy mindig mindent pontosan megbeszéljünk, ha kell többször. Ezt most sajnos elmulasztottam, aminek egy kellemetlen nap lett a vége. 

Aztán végül szerintem érezték, hogy ez nem jött ki valami jól, mert másnap este leültünk beszélni, és elmondták, hogy ők azt szeretnék, ha a család része lennék, meg ha nem úgy kezelném ezt az egészet, mint egy munkát, meg ilyenek. Őszintén szólva nem nagyon hatott meg az egész dolog, de azért jól esett. Úgy vagyok vele, hogy én vagyok az első au-pair-ük, így aztán ők is hibázhatnak velem kapcsolatban.

A hét második fele nagyon gyorsan telt el, főként a nagyobbik fiúval voltam együtt, mert a kisebbik már oviba ment a héten. A nagyobbiknak meg szerdától délelőttönként volt programja, a templomban ilyen játszóház volt, és oda mentünk el. Az egyik anyuka a templomból vitt minket el, mert még nem engednek önállóan vezetni. De nagyon jó volt más felnőttekkel beszélgetni, sőt szerdán hazafelé egy cipőboltba is beugrottunk. Délutánonként pedig a nagyfiúval játszottam, voltunk a parkban, meg persze itthon.Szerdán este pedig az apukával elme

ntem vezetni végre. És meglepően jól ment. Olyannyira, hogy másnap én vezettem, mikor a kicsit vittük oviba. Nagyon örültem az egésznek.Ez a hétvégém pedig pihenéssel telt, hiszen a hétköznapok gyorsan teltek, és én jól ki is fáradtam eközben. Szombaton első dolgom volt kikódoltatni a telefonomat, így most egy olcsóbb hálózatnál vagyok. És az egész napot a városban kóborolva töltöttem. Estére nagyon fájtak a lábaim, így a futás elmaradt. Egyébként pedig minden nap futottam, nagyon jól levezette a feszültséget, ami bennem volt.Vasárnap ismét a városban voltam, vettem egy-két dolgot, amiktől végre emberibbnek érzem magam. Például körömlakkot. Na meg némi csokit.
 

L.