ByeAlex Szombathelyen

A Magyar Dal Napja alkalmából országszerte, többek között Szombathelyen is rendeztek koncerteket. Idén valahogy erre kevesebb figyelem jutott, nem igazán követtem figyelemmel a fellépőket. A fejemben csak a Vadfruttik és ByeAlex neve maradt meg. Nem tudatosan mentem ki tegnap este a város Fő terére, ahogyan azt sem terveztem el, hogy írok róla, viszont az Alexet felkonferáló műsorvezető második mondata már arra késztetett, hogy végigjegyzeteljem a koncertet.

Előre szeretném leszögezni, hogy én nem ítéletet szeretnék mondani és tovább szítani az Alex körül már egyébként is kialakult tüzet és a rajongók lelki világába sem szeretnék belegázolni, csak elmondom a szubjektív véleményem. Rengetegen voltak tegnap este kíváncsiak ByeAlex, azaz Márta Alex koncertjére. A tömeg érdekes kedélyállapotban várta, hogy végre a színpadra lépjen, anyázások, részeg rockerek tivornyázása közepette álldogálltam végig a röpke 20 perces koncertet. A feszültséggel teli vegyes érdeklődés - sokaknál már a pattanásig feszült idegek, ez utóbbi talán a sör hatásának tudható be - nyomta rá a bélyegét a kezdésre, később ez valamelyest azért alább hagyott.

Nem tudom mi volt Alex felkomferálásának célja, ami élces megjegyzésekben igen, pozitívumokban viszont aligha bővelkedett. Megtudtuk róla, hogy Alex egy igazi pepecselő, keserédesen cinikus egyén. Ez magyarázza talán színpadi jelenlétét, amire később még visszatérünk, illetve dalszövegeit, amit sokszor elemezni kell, mint középiskolában egy verset, hogy az értelem mögé is láthasson az ember. Mindezek következtében talán még inkább érhető miért is hangzott el az, hogy nehéz vele dűlőre jutni. Nos igen. Eurovíziós szereplése óta nemcsak Szombathely, de az ország is csak ízlelgeti Alexet, próbálja megfejteni. Egyelőre kevés sikerrel.

Mint mondtam bevezetőnek eléggé gyenge, hiszen hogyan is jönne meg az embernek a kedve így egy koncerthez, honnan jön így az adrenalin és a pezsgés, az i-re azonban az tette fel a pontot, amikor a monológban elhangzott az is, hogy Alex első zenekarával szerzett ugyan dalokat, kiadni egyet sem adtak ki, és amúgy is valódi sikertelenségnek örvendett. Nade kérem. A közönséget ezzel nem csak, hogy elidegenítették, de azt is gondolhatta volna, hogy igazából nincs is jó helyen. 

Ezek után már el lehet képzelni, hogy mennyire várta a közönség, hogy láthassa mire is képes egy Eurovíziót megjárt hazai énekest. Tehetségkutatós szófordulattal élve azt mondhatnánk, hogy gyengén indult, de a végére megjött. Öt perces lalázás, majd a felkomf után végre elkezdődött a koncert. Túl nagy közhely lett volna a Kedvesemmel indítani, ezért a Nekem Te című dalt válaszottották, majd ezt követte még a Csókolom, a Kedvesem is, és az Elvis(z). Amikor épp nem akartak fellökni és sörrel leborítani az előttem önfeledt táncot járó részeg lánykák próbáltam a dalszövegekre figyelni (ha nem bánjátok, most nem mennék bele a retorikai részletekbe). A hangosításnak köszönhetően sokszor semmit nem hallottam, próbáltam hát Alexet figyelni, aki még mintha mindig nem tudná hogyan kell koncertet adni, pláne ennyi ember előtt, és pláne a Magyar Dal Napján. Az Őt ért számos negatív kritika fényében talán érthető, miért ódzkodik néha  a közönségtől.

Alex egyszer azt mondta, hogy neki nem csak egy dala van, tessék a többit is hallgatni. Hát mi megtettük, kíváncsiak is voltunk rá, de tényleg. A rövid performansz alatt Alex, mintha nem egészen lett volna jelen a színpadon, vagy csak nem tudta hogyan bánjon a közönséggel, aki talán lehetett volna sokkal befogadóbb Alex irányában. Nem csak eltolta, vagy ahogy zenei berkekben szokták mondani, tisztességesen megcsinálta, odarakta a bulit. Épp ellenkezőleg. Miután az ország céltáblájává vált, csak évődött és mintha azt se tudná mit csinál, vagy hol van éppen. A hangjával azért nem volt baj, csak adott volna bele egy kis energiát, kakaót a koncertbe.

Néha bolyongva járta be a színpadot, a két dal közötti átvezetése közben pedig mintha magához beszélt volna. Nehéz volt lekötni a közönség figyelmét, az enyémet persze 100%-ig, hiszen mindvégig vártam, hogy megérkezzen, ami elég nehzkesen ment. Van még mit gyakorolni, az egyszer biztos. "Alex egész életében kereste az utat a zenéhez", most mintha rálépett volna arra a bizonyos útra, de vajon tényleg magáénak érzi-e azt? Ettől függetlenül kedves volt a visszataps utáni közös éneklés, Alex hagyománya, ahogy telefonjával videora vette az éneklő tömeget. Itt már azért volt hangulat, ha ez tovább tartott volna, egészen biztos, hogy remek kis koncert kerekedett volna belőle. Járta a malmöi táncot kicsi és nagy a közös Kedvesem éneklés alatt, dobogott a lábával az előttünk álló bácsika is, akivel azért néha nehéz volt lépést tartani. :)

Azon gondolkodtam hazafelé jövet, hogy a színpadi jelenléte, az egész ByeAlex dolog vajon mennyire lehet tudatos? Mennyi munka van egy ilyen imidzs kialakításában? Ha ennyire idegennek tetszik az egész popipar dolog, akkor miért csinálja? Miért nem húzódik meg a háttérben, mint dalszerző? A barátnőm megkérdezte Tőlem - akivel egyébként a koncert alatt többször riadtan néztünk össze -, hogy vajon miért hívták el Szombathelyre? Azt mondtam, hogy ez pofon egyszerű. Egyértelmű, hogyha Magyar Dal Napja van, akkor egy olyan előadót kell elhozni, aki egy hazai dallal aratott nagy sikert nemzetközi porondon.

Tegnap este viszont nem volt elsöprő az a siker. Voltak, akik azért jöttek, hogy pocskondiázzák, míg voltak olyanok akik azért, mert szeretik. Én még mindig egy vagyok azok közül, akik nem tudják kitalálni, hogy mihez is kezdjenek vele. Számomra a tegnap este után Alex még nagyobb talány, mint eddig volt. Még megfejthetetlenebb, még komplexebb jelenség. Azért szívesen a végére járnék egyszer. Remélem lesz még rá alkalmam.

B.

képek forrása:google.hu