Smile

 

Ebben a roppant mód materialista és anyagias világban elfelejtjük azt, hogy a legegyszerűbb dolgok képesek minket  boldoggá tenni. Sőt. Egyáltalán nem gondolunk a közhelyekre, pont azért mert unalomig lerágott csontnak véljük őket, melyeket ezáltal már mindenki un és természetesen mindenkinek a könyökén jön ki, viszont a minap valóban éreztem valamit. Szokták mondani, hogy a mosoly ragadós, képes a másikat is mosolyra fakasztani, vagy, hogy nem csak annak ajándék aki kapja, hanem annak is aki adja, feltölt energiával, szebb lesz a napod, ha esetlegesen egy kedves szóváltás kíséri a hogyléted felől és így tovább és így tovább. Valahányszor felvetődött ez a gondolat, vagy a filozofálgatás tárgya lett azt gondoltam magamban, hogy badarság, ennek semmi értelme. Elzárkóztam az egésztől. A Tescoban viszont, ahol emberek tömkelege érintkezik egymással, vásárolja meg a napi betevőt, abszolút nem veszi a fáradtságot senki, hogy a másikra mosolyogjon, szóba elegyedjen a sorban előtte állóval. Talán azért mert fél, hogy hülyének néznék, meg különben is. Miért Ő szóljon. Gondolhatja magában. Ezért nem halad a világ semerre, csak visszafelé, de oda éles irányváltással. Nos szóval. Korábban talán már említettem a másik blogomon, hogy diákként szoktam ott kasszázni, egy kisebb Tescoban, ami viszonylag békés és szeretnivaló. Egyértelmű, hogy miközben azon vagyok, hogy le tudjam a napi kötelezőt nem igen foglalkozom mással. Teszem a dolgom, teszem a termékeket egyik oldalról a másikra, az ujjam sebesen gépelni be az összeget, majd adja oda a visszajárót. Köszönöm szépen, viszontlátásra!- mondom általában. Bár az elmúlt 2 napban nagyon fáradt voltam és híján voltam a lelkesedésnek, de jól esett ahogy a kedves nagymamik a sorban aranyomnak, kedvesemnek és még hasonlónak tituláltak. Voltak bőven azért, mostanában biztos nagy hepaj van náluk, mindenki visz egy-egy üveg valamit, biztos, ami biztos. Na de, a viccet félretéve. A sokadik ilyen alkalom után én is elkezdtem kedvesen, türelmesen visszaköszönni nekik és rájuk mosolyogni, esetleg beszélgetni velük, bár hozzáteszem nem vagyok bunkó a vásárlókkal, csupán számomra kötelesség őket kiszolgálni és nem több. A napi 8 óra munka közben nem feltétlenül az a cél lebeg a szemem előtt, hogy megtaláljam a nagy Ő-t, már ha egyáltalán létezik, vagy egy újabb felszínesen semmitmondó kapcsolattal frissüljön a "barátaim" listája. Minden egyes nap egy újabb pipa. Miközben ezt tettem azt vettem észre, hogy már kevésbé vagyok fáradt és mintha a közérzetem is javulna, lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha a nap is fényesebben sütött volna. Jobb lett a kedvem és még az idő is gyorsabban telt. Rájöttem, hogy ez nekik is jól esik, ha valaki nem csak haszonként kezeli őket, de ez éppúgy igaz a többi vásárlóra is, hanem emberként, aki lehet, hogy éppen az utolsó félretett pénzével battyog el vásárolni. Akárhogy is, láttam rajtuk, hogy nekik is öröm, nem csak nekem, hogy mosolyt adhatnak, s vehetnek ingyen. Lehet, hogy ez egyeseknek már a túlzás kategóriába esik, én viszont úgy éreztem, hogy mosolyog a lelkem, és hogy mindennap szükségem van erre. Ingyen kedélyállapot javító, amit bárki vény és egyéb fizetési kötelezettség nélkül igényelhet.