Történt az olyképpen, hogy már
hónapokkal a születésnapom beköszönte előtt mély letargiába estem. Rohamosan
öregszem – gondoltam mindenki mást leszámítva. Itt az ideje elköszönnöm
barátaimtól a Facebookon, közeledik a vég. Valóban igaza volt annak idején
kedves ismerősömnek, miszerint 18 után peregnek a napok, percek, az ember
felett észrevétlenül tovaszállnak az évek. Egyszer csak felkapja a fejét és hopp, máris
eljő az esztendő vége és közben azon morfondírozik, hogy mit is csinált eddig. Valamiért
én ezt az éles váltást nehezen voltam képes elviselni. Ezen a keserédes gondolaton természetesen nem
segítettek a cukkolódások és a „menj már, ezek a legszebb évek” jellegű
kijelentések. Minél többet merengtem az évek szépségén és győzködtem magam,
hogy ez az egész nem is olyan borzasztó annál inkább úgy éreztem, hogy az idő
valóban idétlen tempóban húz el mellettem. A minap viszont egy rendkívül
aranyos párbeszédnek lehettem szem- és fültanúja egy talponállóban miközben
elszürcsöltem egy jó erős feketét. Idős bácsika, túl a hetvenen üldögélt
mellettem, kezében a napi kötelező és azt mondta egy másik öreg úrnak, mintha
titkon éppen sejtette volna hány éves is vagyok én: „Ó, ha megint 20 éves
lehetnék..” – kezdi a nosztalgiázást. „ Akkor mi lenne?”- szól neki oda a
másik. „ Felmásznál egy fa tetejére?” – cukkolja tovább. Pista bácsi, nevezzük
így a továbbiakban, kicsit ízlelgeti a neki szegezett kérdést és rávágja:
„Újrakezdeném az életem.. Máshogy csinálnám a dolgokat..” Kedves barátját nem
igen hatotta meg eme bensőséges és bölcs eszmefuttatás, rögtön replikáz: „Aztán
hogyan?” Pista bácsi nem mérgesedett fel a kérdésen, nemes egyszerűséggel
csupán ennyit mondott: „ Hát kedvezőbben.. nem így, mint most..” És már véget
is ért. Nyílt az ajtó és újabb emberek csődültek befelé. Abban a pillanatban
roppantul elszégyelltem magam és természetesen azonnal beletörődtem hány éves
is vagyok éppen. Ez a párbeszéd mindent megváltoztatott bennem. Az a bácsi
mindenét odaadta volna azért, hogy velem cseréljen. Igyekszem hát kevésbé
hálátlannak mutatkozni a későbbiek során. Legyen ez egy lecke minden hozzám
hasonló elégedetlenkedő számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése