Bizony, bizony. A kollégiumi élet velejáróinak bizonyítékát láthatjátok a képen. A mai délután visszavittük a szeptember óta összegyüjtött üvegeket. Nem tagadhatjuk, a baráti társaságunkban népszerű gócpont volt bulizás céljából a mi szobánk, nem egyszer gyűltünk itt össze. Ilyen esetben természetesen mindenki hoz magával ízlés szerint és természetesen fogyasztás céljából amit gondol. Az üvegek hol máshol, nálunk maradnak. Két utazótáskára valót szedtünk össze. Bár hangsúlyozom, ezek szeptember óta foglalják nálunk a helyet. Szép kis gyüjtemény volt, de itt volt az ideje felszámolni, ahogy lassan a kollégiumi életet is, hiszen az egyetemen utolsó napjaink telnek-múlnak, a kollégiumból pedig legkésőbb júniusban elköltözünk. Vége. Ennyi volt. Hiányozni fognak a kedd, szerda estéink, a macskajaj okozta közös szenvedések másnap az órákon. Azt hiszem mindenkivel előfordult már, hogy ilyenkor szentül megfogadja, hogy legközelebb nem néz annyira az üveg fenekére, vagy egyáltalán nem vesz italt a kezébe, az egyetemisták ki nem mondott egyezménye viszont az, hogy a következő buliban majd látjuk egymást. Ha máskor nem, majd ott váltunk pár szót. Nem csak az ivászatról szóltak ezek az esték, bár kétségtelen, jól elütöttük az időt az egyetemen. Fiatalság, gondtalanság. Kellemes kis két év volt ez, félek belegondolni, hogy mi minden lesz majd a nyáron, később, hogy hol leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése