Az idősödő bácsi és a vonat esete - Jegyzet

Nemrégiben Budapestről utaztam Szombathelyre. Miután hosszas keresgélés után rábukkantam a kupéban a helyemre, felhajítottam a táskámat a felettem lévő polcokra, és mint aki jól végezte dolgát lehuppantam az ülésre. Velem szemközt egy idős néni foglalt helyet és egy közeli hozzátartozója beszámolóját hallgatta figyelmesen. Épp a jegyzeteim után kotorásztam a táskámban, amikor arra lettem figyelmes, hogy sűrű egymás utánban hangzik el a munka és a minden megváltozott, már semmi sem olyan, mint régen kezdetű mondatok, sűrű sóhajok közepette. Nem akartam udvariatlan lenni, de néha fel-felpillantottam s füleltem. A bácsi 50-55 év között lehetett és értetlenül ráncolta a szemöldökét, arca ráncaiban ott tükröződtek a kemény, munkával teli évek. Ahogy megtudtam, jelenleg Ő is munkanélküli, de boldogan ecsetelte a néninek, hogy az egyik rokonának szerencséje volt, diplomás lévén sikerült munkát találnia, nem kis nehézségek árán. „ Nem is ezzel van a baj, Én mindig találok valamit, valahogyan.. Csak egy valamit nem értek. Akárhány helyen dolgoztam eddig, megfelelő hozzáállást tudtam tanúsítani a munka iránt. Megbecsültem. Tiszteltem a munkaadóimat, örültem annak, hogy dolgozhatok. A főnökeim mindig is értékelték a jelenlétem. Vezetők jöttek oda hozzám olykor kezet rázni. Ha távoznom kellett is egy-egy munkahelyről mindig megköszönték azt, hogy ott voltam. Az a baj, hogy a ma fiataljai erre sajnos nem képesek, bár…” És csak mondta, mondta, mondta. Tudja jól, hogy finoman szólva sincs könnyű helyzetben senki, aki álláskeresésre adja a fejét, hiszen sokszor a tucat diploma és a magas fokú nyelvtudás sem elég, de ha már van, fontos, hogy helyén legyen a szívünk, és újfent becsüljük meg, mert 100 másik lenne a helyünkben. Ne azon járjon folyton a fejünk, hogyan rövidíthetnénk meg innen és onnan a munkahelyünket, hogyan nyisszanthatnánk le egy-egy darabot a saját javunkra. Ne panaszkodjunk folyton. A gazdaság kerekét azonban mi kis emberek nem igen tudjuk befolyásolni. Ahogyan azt sem tudjuk előre megmondani melyik munkáltatónak mire van szüksége, vagy éppen miért utasít el embereket. Miért nincs elég munkahely.  Már nem támaszkodhatunk a múltra, hogy akkor minden jó volt. Viszont egy jó nagy csodára igazán szükségünk lenne – fejezte be a bácsi, majd sietve távozott mielőtt indult volna a vonat.