Már több, mint
egy hete vagyok az új helyemen, és nagyon szeretek itt lenni. A napjaim
általában egyhangúan telnek, bár remélem, ezen a közeljövőben tudok
változtatni. Őszintén szólva kicsit belefásultam abba, hogy még mindig az első
hetem van valahol, pedig már több, mint két hónapja eljöttem otthonról. Ez
azért valljuk be, elég lelombozó. Erre pedig az időjárás is rátesz még egy
lapáttal, hiszen kezd egyre hűvösebb és szürkébb lenni minden. Szóval szabad
időmet többnyire sorozatnézéssel töltöm ki, illetve az otthoniakkal való
beszélgetéssel. Nagyon jól esik mindenféle üzenet, e-mail, bárkitől jön.
A család még
mindig teljesen rendben van, bár néha úgy érzem, bármit csinálok, az nem elég
jó az anyukának. Talán idővel majd elmúlik ez az érzés. minden nap 7 órát
dolgozom, ami úgy oszlik el, hogy reggel 3 órát fél8-tól, délután pedig 4 órát
általában 15:15-től. Péntekenként szokott máshogy alakulni a délután, mivel
péntek délután kezdődik a sabbath akkor, mikor lemegy a nap. A tél közeledtével
így mindig egyre korábban. És mikor elkezdődik, én végzek, és mindennek
ragyognia kell. Így ezen a héten pénteken 2-től 6-ig vagyok, 6-tól pedig
kezdődik a sabbath. Ilyenkor a külön szobában esznek vacsorát, amit egy külön
étkészlettel kell megteríteni. Azt hiszem, az étkezés imával kezdődik, meg
felvágják a kalácsot (challah) és szőlőlevet vagy bort isznak hozzá. A kalácsot
minden héten az anyuka készíti el, és nagyon finom még napok múlva is.
Általában csütörtök este süti meg, mert pénteken szinte egész nap mást főz.
Rengeteget főz, amit nem mindig tálal fel rögtön, hanem ami kész van, azt
hűtőbe teszi, és sabbathon újra melegíti. De mivel akkor nem nyúlhat semmi
elektronikához(igen, a villanykapcsolóhoz sem), így van egy melegítő szekrény,
amit sabbath kezdete előtt bekapcsol, és végig bekapcsolva marad másnap estig,
és minden kaját abba rak bele, hogy felmelegítse. A villanyokat péntek este mind felkapcsolják,
amire szükségük van, és van egy időzített kapcsoló a villanyóra szekrényben,
ami este 10körül minden villanyt automatikusan lekapcsol a két alsó szinten. Én
egyébként bármit ki-be kapcsolhatok, ezért is kell szombaton dolgoznom. A
mosogatógépet is bekapcsolhatom, de az apuka nem szereti hallani, hogy mennek
ezek a gépek, így mindig meg kell várni, amíg elmegy az emeletre vagy máshova.
Továbbá nem is kérhetnek meg, hogy mondjuk kapcsoljak villanyt, így mindig csak
utalnak rá, meg azt mondják, hogy ez itt nincs felkapcsolva, vagy ez nem volt
lekapcsolva az előbb? És nekem ebből értenem kell, hogy kapcsoljam ezt vagy azt
le vagy fel. Nem annyira bonyolult, mint elsőre tűnik egyébként.
A gyerekekkel is
nagyon jól megvagyok, a kislány a héten kifestette a körmömet. Nagyon örült a
lehetőségnek, mert ugye 3 éves, szóval nem nagyon engedik neki, hogy ilyet
csináljon. Egyébként most már egész nap oviban van, és mindig hulla fáradtan
jön haza, mert ez nem olyan ovi, mint otthon, és már nincs délutáni alvás. És
csütörtökön még úszni is mennek, mindhárom gyerek suli után. Ezért a kislány
minden nap fél7-kor már ágyban van, és egy csomót kínlódik, mire el tud aludni,
mert addigra már milliószor átesett a holtponton. Ez szerintem szörnyű, de
szerencsére nekem nem sok mindent kell vele kezdenem, szóval nem nekem
hisztizik, mert fáradt, vagy ilyesmi. Csak hát rossz látni, hogy hazajön, és
állva el tudna aludni, de mindig van valami, és akkor hirtelen magához tér.
A kisebbik fiú 7
éves ugye, de természetesen nem problémamentes. Ő bepisil éjszaka. Persze az
anyuka nagyon gyakorlatias, ami itt azt jelenti, hogy egyrészt pelenkát kell
vennie éjjelre, másrészt ha nem vesz, akkor sincs túl nagy baj, mert az ágyán 3
gumis és 3 sima lepedő van egymáson, így ha éjjel bepisil, akkor csak lehúzza a
két felső réteget, és vissza is feküdhet aludni. a kislány ágyán egyébként
ugyanez van két rétegben, de ő egyáltalán nem szokott bepisilni. Szóval a
kisfiú egyébként nagyon aranyos meg értelmes, de néha nagyon okoskodó, mindenre
van valami megjegyzése, ami igen idegesítő tud lenni.
A nagyobbik
fiúval is elég jól kijövök, mikor bébiszittelek, mindig megengedem neki, hogy
nézzen valami filmet, vagy ilyesmi. Mikor először voltam velük egyedül, akkor
az anyuka Ipad-jén játszott titokban, nehogy az öccse észrevegye, mert ő tuti
beárulná, és mondta, hogy mindig ezt csinálja. Mikor pedig alvásidő van, neki
fél9-kor, akkor az ágyában olvas elemlámpával. Párszor megpróbáltam rászólni,
de aztán rájöttem, hogy én is mindig ugyanezt csináltam, és pont nem érdekelt,
hányszor szóltak rám. Szóval most már csak azt kérem tőle, hogy minél halkabb
legyen, nehogy felébresszen valakit. Mert nyitott ajtóval alszik a két fiú, így
elég könnyen felébresztik egymást.
Mielőtt ide
költöztem, az előző anyuka szülei mondták, hogy az ilyen ortodox zsidók nem
fognak kezet fogni velem, mert nem érhetnek olyan nőhöz, aki menstruál, de ugye
egy idegenről nem tudják, ezért biztos, ami biztos, nem érnek hozzá. Olyan
szinten, hogy a hálószobában a szülői ágyon általában dupla lepedő van, mert
két matrac van egymás mellett, és össze lehet zipzározni őket. De ha az anyuka
menstruál, akkor a két matracot szét zipzározza, és két szimpla lepedőt rak
fel. Ez számomra nagyon hihetetlen.
Mint mondtam, az
idő egyre hűvösebb, én viszont nem hoztam otthonról télikabátot, mert nem fért
bele a bőröndömbe, ahogy a csizmám sem. Csizmát két hete vettem, magas sarkú és
barna, kabátot meg kedden, végre. Már hetek óta nézegettem mindenhol, de csak
ilyen 60-120 font között voltak meleg télikabátok. Kedden viszont sikerült
bemennem a belvárosba, és az Oxford Streeten van egy hatalmas Primark, ami a
legolcsóbb ruhaüzlet itt kint, és potom 25fontért sikerült vennem egy fekete
télikabátot. Semmi extra, de nem rövid, és jó meleg. Így aztán már készen állok
a télre!
L.